Szerelemkeresés és szerelemkergetés régen és ma

A mai felgyorsult világunkban a közösségi média segítségével, bárhol is élünk, pár órán belül bármilyen találkozó megszervezhető. Pedig nem is volt olyan rég, amikor a kikapcsolódást és az ismerkedési lehetőséget csak a hétvégi bálok jelentették.

Manapság már elképzelhetetlen lenne, ha a szüleink kísérnének el minket a buliba és az is biztosan kiverné a biztosítékot, ha ők dönthetnének arról, ki vihet minket táncba. Pedig régen ez így volt, s a mulatság sem este, hanem szigorúan délután kezdődött és este kilenckor véget is ért. Viszont sok ilyen ,,ellenőrzött” táncból lett eljegyzés, majd házasság.

Ahogy a világ nyílni kezdett és megjelent a tömegközlekedés és az autók, a fiatalok már a szomszéd városokat is elérték, és az akkoriban divatos táncházakban, a táncesteken ismerkedtek. Persze, a szülői felügyelet megmaradt. Az ifjú, hősszerelmes fiatalembereknek pedig annyiban volt nehéz dolguk, hogy sokkal több ideig tartott, mire egy lány igen-t mondott, mint manapság.

Az 1900-as években a párkereső újsághirdetések lettek divatosak, ahol férfiak és hölgyek kerestek feleséget, illetve férjet maguknak. A megfogalmazás a mai kor emberének elég bizarr, de íme néhány csemege:

“Komoly házassági ajánlat. Egy intelligens fiatal ember, egy olyan 18-24 éves fiatal leánnyal vagy gyermektelen özveggyel óhajt házasságra lépni, akinek legalább 5-6000 forint hozománya van. Vallás nem képez akadályt. Szigorú titoktartás biztosíttatik. Névtelen levelekre nem lesz reflektálva.”

“Külföldön élő, nagy kultúrájú, 183 magas, előkelő megjelenésű magyar képzőművész hazájában óhajt nősülni. Kizárólag őskeresztény származású, karcsú, kiváló megjelenésű, tiszta múltú, tiszta, természetes gondolkodású, erős jellemű, 30 körüli hölgy jöhet számításba. Nagy vagyon, birtok, stb. előfeltétel. Házasság csak mindkét részről teljes szimpátia esetén. Flirt kizárva. Hivatásos közvetítés céltalan. Előkelő referenciák. Kimerítő tájékoztatást kér teljes címmel és 1939-es amatőr fényképpel. Esetleg családtag útján. Teljes diszkréció.”

“Közöshadseregbeli katona főorvos fiam részére, ki 27 éves, elegáns megjelenésű, ismeretség hiányában ez úton keresek feleségül oly fiatal vagy középkorú hölgyet, ki szükséges óvadék letétele mellett hozományával vagyonilag független, s előkelő életmódot biztosíthat. Vallás és szépség mellékes. Komoly és a valónak megfelelő ajánlatok kéretnek. Teljes titoktartás. Közvetítők kizárva.”

Bizony, régen a házasságok inkább az üzletkötésről szóltak. A cím, a vagyon, a földek egyesülése volt a fő cél, és a válásról szó sem lehetett. Az érzelmek igencsak másodlagosak voltak. Idővel vagy jött a szerelem, vagy nem. A mai világunkban ezek a hirdetések már csak azért sem állják meg a helyüket, mert a nőknek lehet egzisztenciájuk, jó állásuk, ezért az elköteleződés már egyáltalán nem létszükséglet, mint régen.

A ma emberének rohanó világunkban a hetekig tartó udvarlásra vajmi kevés ideje van. Az ismerkedés közvetítője pedig már nem a szülő, hanem egy okostelefon. A régi ismerkedési formák átalakultak és telefonszám csere helyett a közösségi oldalakon követjük egymást.

Egy fotó alapján, csupán szimpátia szerint húzzuk jobbra vagy balra a telefonunkon a nekünk ideálisnak gondolt lányt vagy fiút. Ennél őrültebb tempót már csak a rapid randik diktálnak, ahol egy csoportban pár percet kapunk egy-egy illetővel beszélgetni, majd döntenünk kell, hogy ki volt a legszimpatikusabb.

A mai világtrend, hogy aki társra vágyik, muszáj felvennie a rohanó világunk tempóját és utolérnie élete szerelmét! És ha elkapta, akkor lényegében már ismeri is. Vagyis a közösségi média ezt erőlteti. Posztok, megosztások, beállított képek és néhány információ alapján feltételezzük, hogy ismerjük a másikat.

Azért nem árt vigyázni, mert a szerelem amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan tud menni is, amint a profil kicsit sem egyezik meg a valós személlyel. Ezért lenne fontos, hogy az alapoktól akarjuk megismerni a másikat és személyes beszélgetések keretében. 

A huszonévesen megházasodunk és holtodiglan-holtomiglan kapcsolati rendszer sem a mai világunkra jellemző. A kapcsolatokból túl gyorsan ki lehet lépni.

Nehéz döntés és nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Mert mondhatjuk, hogy a párok, ha probléma adódik, egyből szakítanak és új pár után néznek. Eszükben sincs a problémán vagy a kapcsolaton dolgozni. A másik oldal viszont, hogy miért vonnánk meg magunktól a boldogság lehetőségét? Lehetünk manapság ennyire önzőek és kezdhetünk új életet? Mindenki eldöntheti, hogy marad egy álszent kapcsolatnak tűnő valamiben, vagy kilép. Talán a legfontosabb az, hogy magunkat ismerjük meg elsőként és legyünk tisztában azzal, hogy mi tesz minket boldoggá.

Forrás: miragemagazin.hu